Álomfosztó
Asztal lapján
húzza karomra
fejemet a csönd,
álomban kínálva
buja vágyait,
halmokba győztesen
rakva.
És rugdossa
a lábamat
kegyetlenül
a kíváncsiság,
a feledés hiúságaként;
van ami van,
s lőn ami lőn!
A bor üvegébe savanyodik,
tányérjára penészedik
az étel, ajkamon
némán haldoklik a szó,
ölemben hanyatlik
a civilizáció,
s a csikkek egymáson
füstölögnek elszívatlanul.
Asztal lapján
nyúzza karomra
fejemet a csönd,
halmokban
kínálva
buja vágyait!
2009-06-16