A Tavasz...szerelemnek,reménynek évszaka!
Újjáéledésével újjáéled az Emberek közt a remény,
Mert oly sokan vagyunk akikről megfeledkeznek....
Vert a sorsuk,mint az egész Emberi lét.
-------------------------------------------------
Csapatosan megjelentek a Darvak és a Gólyák
Úgy...egymás-után követve,
Mint fehé-fekete pettyek az Égen
Udvarunkon a Páva tollát nyitja legyezőként zöldes-kékben...
Titkot rejt a Nap az Égen.
Kék a messzeség....dombtól egészen a rétig,
Pataktól a faluig,
Szántóföldek szántva a Csalogány dalában
Egészen a hegyekig, hótakart hegyek csücskéig.
S a Rét kizöldül ott az erdő mellett
Kék szinű Iriszek világosban fürödnek.
Kökörcsinek,Ibolyák kékfejüket kidugják,
Még a Hóvirág is kacag, látva a derüs kék égboltját.
Sokszinű foltokban
A levegő is hullámzik,
Zümmögnek a Méhek,Lepkéknek szine hintázik
A Tavasznak homlokára koszorú került, virágzik.
S minden....hang lett körülöttem,
Játékos Mókusok élénken ugrálnak.
Az ágak levelekkel fedve...
Milyen illata van az Akácfának!
Gyönyörű emlék,édes keze simogat
Melankólikus álom a Tavaszban
A természet hív, keres....szerelmet ad.
Mint a múltidőben,
Melyet elveszítettem az egyik Nyárban.