Tükör.
Lásd a tiszta valót,
Nézz igazába, s tűrd szavát!
Valós mágiája megmutatja neked, hogy érdemtelen volnál, vagy sem.
Megannyi lét igaz mondó tárgya,
De valós létét, senki nem tudja,
Mert a tükör mögött valós élet vagyon.
Ott minden más, fordított szokás,
A lét a halállal egyenlő lehet,
Az igazmondás a hazugság béklyója alatt fekhet.
De ki mondja meg a tükör melyik oldalán áll?
Léte hol kezdődött el, s hol fejeződött be?
Hogy léte során hányszor váltott teret?
S ha csak pillanatok kérdése,
S az ember az egyik pillanatról a másikra,
A tükör túloldalán megtorpan?
Vajon tud a vérrel szennyezett tükörbe nézni?
Vagy gonosz lelke szégyenpírja nem engedi a tiszta szemű tükör pillantását?
Lehajtott fejjel lép a vízzel elhalványított mosdókagyló mellől?
A tükör igazat szól a némák nyelvén,
S legyen az akárki,
Megérti egyedüli, s bíráló szavát.
Nézz a tükörbe hát!
Ne mondd el senkinek mit látsz!
Csupán magadban tudd, a tükörnek mi a véleménye rólad.