Meghalni vágyni vagy a valósággal szembenézni?
Mi a jobb a lassú halál, vagy a fájdalmas ébredés?
Miért hisz a szív olyat, amit nem kéne?
Miért kell neki a keserves fájdalom csak azért,
hogy önmagába tőrt állítson?
Kínok közötti ébredés
szerelem nélküli létezés.
Üdvözöllek a földi pokolban kedves elveszett lélek
nehogy azt hidd, hogy egyszer is boldog lehetsz.
Egykoron bekopogtatnak majd hozzád, csak győzd kivárni,
és a világot meg nem utálni.
Élni azért, hogy egyszer meghaljunk, ez az élet rendje,
de ha lehet előbb ne csábítson el a kaszás lelke inkább utóbb.
Sajnálom…
Hogy mit még magam sem tudom.
Talán azt amit tettem,
önkívületben darabokra esve ébredtem.
Most már nincs visszaút,
megtettem amit lehetett s leugrottam érted.
Igen, miattad tettem, és azt hittem elmúlik majd a szívbemarkoló örökös gyötrelmek ideje, helyette csak egyre felerősödött a magány ereje.