Mint megbúvó
Írta: Lyza Dátum: Június 20 2009 08:11:53
A
A Nap izzik a láthatár fölött,
madár dalol fészke és ég között.
A világ vadsága el ne nyeljen,
rónám képe gyönyörrel öleljen.
Teljes hír
Mint megbúvó
Mint megbúvó kristálytiszta patak,
ha partján liliomtenger fakad,
tör a fény harmat fátyollal ölelt
szivárványt tündöklő róna felett.
Lávakőként izzó búzatenger,
mint egy gyöngéden ölelő ember,
kinek lelkét borítja sok virág,
elkápráztat e pompázó világ.
Az árvalányhaj mókás lengése,
a tarka rét, a szellő zenéje.
Pillám mögött sokasodó képek,
szívemben rejlő, csodás érzések.
A rónán kiszáradt a gémeskút,
nem vár már senkit sem, benőtt az út.
Mellette legel a szürke gulya,
A pásztor és éber: Bodri kutya.
A Nap izzik a láthatár fölött,
madár dalol fészke és ég között.
A világ vadsága el ne nyeljen,
rónám képe gyönyörrel öleljen.