Ahol szívem megpihen,
Ott a te szívednek is helye,
Az, hogy volt egykor egy szeretet,
Hidd el, nem csupán egy rege!
Én nem könnyekre születtem,
Alattam nem fog sírni a zöld,
Én a mosoly jelét hozom, hozzád,
Hogy általa, ragyogjon a föld!
Én a szeretetre kaptam meghívást,
Az örök boldogság igaz szavára,
Mely továbbmegy szelíden, és büszkén,
Hetedhét tengerentúli, igaz határra!
Nekem nincs mit félnem, nincs
Ha kell, leszek hajnali napsugár,
Ki a legvédtelenebb kis virágra is,
Mosolygós, boldogsággal rá talál!
Ha kell, leszek éjjeli csillag,
Vagy egy harmatos, égi rózsa,
Ki szirmait, minden- minden reggel,
Boldogságod kapujába, szeretettel szórja!