Te..Kárpátok ősz titánja...
Szelek vad szárnyán tértél hazádba...
Hé!...nem számít az élet...nem számít a világ...
......Örök....kiáltása!!!
Fukar kézzel...fizetett életszámlázása....
Levetett szerelmek,....csókos éjszakák...
Csábos,rejtelmes...lerombolt csalódása...
Tárt karokkal várt Uzonka....
A pisztrángos patak..... halas villódzása....
Mind....csak elképzelt álmok....maradtak!
Ígérted...visszatér a turul és sólyom....
Felleged virtuóz várába....
Fájdalmas....üresség...nihil valóság világa...
Satnya partnak bugyborékolt...kákás loccsanása...
Lelked mélyén Bartók disszonanciája villog....
Székely sóhajok....mintázó késed pengéje csillog...
Örökké bolyongsz a csillagok vakon tündöklő országában...
Bronzba, zománcba temetett csodaálmaid mesés tárháza...
Kovács Adél mosolya ihlette ...aranynapod....
Mónika arcában mosolyog....az ezüstös Hold...
Itt hagytál...testvéredet kutak mély káváján...
Feláldozom testem a művészet oltárán.....
........................................................duma....