RÉGI EMLÉK
Öreg eperfa lombja alatt
Szemem egy lányon megakadt.
Nem is látom képzelem ma már
Elvitte az idő, a nagy ár.
Emléke bennem él, mint rózsa
Szájamon nem volt soha csókja.
Nem volt más egy kedves kicsi lány,
A neve egyszerű volt Jolán.
Ma már több mint, hatvan év után
Gondolok rá, nyári délután.
Az emléke bennem mégis él
Talán meddig élek elkísér.
ZETA