Mese az igazságról
Írta: Kondrakati Dátum: Június 22 2009 16:45:03
A
Az emberünk, átballagott
Megkövetni a szomszédot.
Sejthetjük mi lett belőle
Sokat hallunk még felőle:
Teljes hír
Mese az igazságról
Valamikor, réges-régen
Valahol a faluvégen
Élt egy öreg parasztember
Búbánata, mint a tenger,
Szépen termett a búzája
De szomszédja megkívánta,
Addig-addig ármánykodott
S tetőzte még a sok gondot
Míg az öreg parasztember
Panaszkodni persze nem mer,
De mégse hagyhatja magát
S egy nap ellátta a baját.
Gonosz szomszéd bosszút tervel
Nem éri be kevesebbel
Nem elég a búza neki
A házat is követeli,
Hiszen sok a teher rajta,
Az adót ő most behajtja.
Aki nem győzi erővel
Annak bizony költözni kell.
Költözni ám, no de hova?
Magában így gondolkodva
Mert belátta, hogy bíz szegény
S ennél fogva igen szerény
Az emberünk, átballagott
Megkövetni a szomszédot.
Sejthetjük mi lett belőle
Sokat hallunk még felőle:
Mert az öreg parasztember
Nem járt ugyan szerencsével,
Gonosz szomszéd nem volt otthon
Így hát kapott az alkalmon,
Körül nézett a portáján
Mihez jutott mások kárán.
Volt mit nézni, nem csoda, ha
Majd megütötte a guta.
De nem ért rá töprengeni,
Gyorsan kellett cselekedni.
Megszületett, hát a terve,
Hogy hálára kötelezze.
Gonosz szomszéd mikor látta,
Hogy nagy a baj, mert bikája
A kerítést összetörve
Legelész a búzaföldbe,
Majd szétrobbant a méregtől
Mit sem sejtve az egészről,
Hogy a bika nem magától
Szabadult ki a karámból.
És a kárát csak tetézte
Mert szomszédja végig nézte.
Egyszer aztán lám, ott terem
Hogy a bajnak véget vessen.
–Jöjjön szomszéd, kell az erő
Aki győzi, az a nyerő
Mentsük meg, amit még lehet,
Ebből nem süt már kenyeret!
Hanem az adó fejébe
Hadd legeljen a tehene
Míg a kölcsön le nem telik
S amíg örömüket lelik.
És, hogy lássa jó szándékom
Az a kárt már nem számolom
Ami a házamban esett
Mikor a bika beesett.
Úgy van az, ahogyan mondom
Vagy ne legyen a szomszédom!
Iszonyatos volt az élmény
Mert akkor dőlt le a kémény
Éppen a maga kertjére,
Oda lett a veteménye.
Szörnyű, hogy mennyi baj érte!
Ki tudja mikor lesz vége?
Vigasztalódjon, hát azon
Van hol, legeljen a barom
S bár ez tudom vajmi kevés
Jöhet immár a jégverés.
Valamikor nagyon régen,
Valahol egy faluvégen
Vígan élt az öregember
Boldogsága, mint a tenger.
Szépen termett a búzája
A környéken nem volt párja
De, hogy mi állhat e mögött?
Gonosz szomszéd elköltözött!