Ahol a felhők születnek
Írta: Sancho Dátum: Június 22 2009 18:24:46
A
Végtelen betonutak kanyarognak a völgyben,
Szelnek át dombokat s hegyeket, alázatos csöndben.
Teljes hír
Ahol a felhők születnek
Végtelen betonutak kanyarognak a völgyben,
Szelnek át dombokat s hegyeket, alázatos csöndben.
A fenyvesek rajtuk zöldek, némán lélegezve ülnek,
Messziről úgy látszik, sűrű párába szenderültek.
Ott, a hegyeknek ormán, fehér felhők születnek,
Beléjük kristálytiszta, hűsítő cseppeket ültetnek.
Szellők szárnyán szállnak, messzire lebegnek,
Eltakarva az izzó Napot, száraz helyet keresnek.
Tengerek kék egén, nem csak madarak vadásznak,
Gyűlnek a nedves pamacsok, majd lassan odébb állnak.
Hajók ringanak, küzdenek a vihar nagy szelében,
Veri az ördög a feleségét, nincs jó kedvében.
Ott, a nagy vizek felett, szürke felhők születnek,
Beléjük kristálytiszta, hűsítő cseppeket ültetnek.
Szellők szárnyán szállnak, messzire lebegnek,
Eltakarva az izzó Napot, száraz helyet keresnek.
Meglelik a búzatáblát, s a többi áhító szomjazót,
A tikkadt réteken is esik, kortyolja minden e nyugtatót.
Duzzadnak a patakok, a folyók szélesre híznak,
Vadak, halak s madarak ittak, már nem sírnak.
Apad a felhő nedve, vajon mikor jön el újra,
Honnan, s hová, a szél ismét jó helyre fújja?
A megmaradt cseppek, lomhán visszagördülnek,
Mert arra a vidékre vágynak, ahol a felhők születnek.