Májusi virágként maradj örök nékem
S a szád mosolya utánozza hangodat,
Még álmomban is figyeltelek téged
Virágozz, s lássam karcsú bájodat.
Keveset tudsz rólam,
Magamat még én sem ismerem...
Hiába is imádkozom hozzád
Melleidre, nem való az én fejem.
Asszony, én szerettelek téged,
Mindig is foglak szeretni!
Lelkemben, gondolataimban kaptál helyet
Megbánásnak, véleményem szerint, nincsen mit keresni.
Megesküdtél akkor nékem,
Nem akartad tudni,vagy elfelejtetted?
Minden értelmet meghaladsz,
De a reménység nékem megmaradt s éltet.
Ma vagyok,vagy holnap bánatomban meghalok,
Olvass nékem mindenki hallatára három versszakot.
S ne törődj vélem,úgy ahogyan nem is törődtél
Szent eskütételed mit adtál
Száraz volt...mint a szél..
Emlékeidből feledjél miképpen csókomat,
Melyet elfújtál.
Végzetszerüsége hozta balsorsomat.
Mikor örök utam a Golgotára visz
Legyél mellettem,kövess egy kicsit.
S ott a fejem felett
Forró könycseppet te ejts,
Hogy feldúlja a lelkedet...s ne felejts.
Ezek után bocsánatot kérek,azért... maradjál
Én örök alvásban...
Addig még a hideg fal, bezár.