JIN VAGYOK ÉS JANG VAGYOK
Írta: Jampa Dátum: Június 23 2009 18:33:11
A
Tél vagyok és nyár vagyok.
Ősz vagyok, tavasz vagyok.
Jin vagyok és jang vagyok.
Mert mind kettő én vagyok.
Teljes hír
JIN VAGYOK ÉS JANG VAGYOK
Föld vagyok és hegy vagyok.
Víz vagyok és tűz vagyok.
Tél vagyok és nyár vagyok.
Ősz vagyok, tavasz vagyok.
Jin vagyok és jang vagyok.
Mert mind kettő én vagyok.
Kopár, sziklás csúcs, s erdőkkel ékes hegy vagyok,
mozdulatlannak látszó örökké változó,
madárszárnyakkal teli, zajongva csapongó.
Bányászként vájok kincseimnek a nyomában,
s bástyaként őrzöm csillogó csendem békéjét.
Máskor vágyaknak vörös kakasa csipkedi
életem. Nappalom forgószélként kergeti,
s éjeim falát lapos hátára szögezi.
Kapkodó lángnyelv nyilas szülöttét üldözi,
s önmagát lobogó lángja gyakran emészti.
Néha kese ingerküszöböm földnek szennyes
porában hánykolódik fetrengve, nevetve,
tépett magányom izzított kövén feszengve.
Majd lassan, mélán csendemben el-elmerengek,
menta-teám keverve, hűs taván kerengve. –
Messzire kerget magányom farkastörvénye. –
Lábaim visznek gondolatok erdejébe.
Sűrűjéből gondolat el-elkalandozik,
s óvatos, űzött, riadt vadként settenkedik,
vagy lesben álló-váró vadászként portyázik,
hol szeder tüskés ujjainak oltalmában
föveny csendje tűnődve fényről álmodozik.
Volt, hogy szavaknak mézédes méze mézként
cseppent reggeli asztalomra, mannaként.
Gyúlt szemembe dermesztő, metsző jégvirág
helyett lángcsóvás, izzó, égő tűzvirág.
Voltak szavak melyek meredtek feketén,
s jégként koppantak az utca macskakövén.
Életem fényes napja nem lett senki már. –
Kanyargós labirintusom gyűrűjében
bújt halovány holdam sejtelmes, fehérjét
nem adom senkinek. Az csak is az enyém!
Szél vagyok és fém vagyok.
Nap vagyok és Hold vagyok.
Kovakő és fa vagyok.
Élet és halál vagyok.
Jang vagyok és jin vagyok.
Mert mind kettő én vagyok.
(2009-06-21)