Nehezen zökkenthetsz ki a letargiából
Nem értem miért nem voltál ott, hisz nagyon hiányolt
Mindenki elhull mellőlem
Elhagy, eltűnik mindenem
Rosszul vagy, a kezemben sem élsz
És tudom ilyenkor már csak remélsz
Hogy minden menni fog,
Ha rá nézek mégis zokog
Erőt veszel magadon, hisz erősebb vagy mint bármi
És mégis sírsz, lehet ott aztán akárki
Elmész, ő pedig lefagy, megsem szólal,
Megnyugtatom néhány egyszerű szóval
De nem megy, ez nem az én asztalom
Elkéne mennie, ott lenne neki jó, mégis magasztalom
Barátaim miért vagytok rosszul?
Látom a fájdalmat, a fázás ellanyhul
Kisírom bánatom, a szavaim fáradtak
Félek, és kisírom a fájdalmat
A napsütés nincs többé, csak sötétség
A fájdalom nekem egy örökség
Barátaim, miért mennek el mellőlem?
Hál' az égnek te itt maradsz mellettem
Te vagy nekem a legfontosabb, legjobb barát
Mégis én lettem az, ki magára hagyta önmagát
És azt, aki számára nagy barát