Tiszaörvény, Tisza tó,
Csodálatos vidéki táj.
Fodrozó vizedben,
megannyi báj.
Örvényedben arat a halál.
Kanyarodban karodba zársz,
Hűs vizedben fürdik a nő.
Kanyaroddal Őt idézed föl.
Mint hableány tündökölsz.
Ha lenézek a hídról,
hosszú gyaloglás után.
Naplemente fényén át.
Integetsz és vársz.
A túlsó partról intsz felém,
Veszélyes itt az úszás
Csónakkal gyere át.
minden jó vár reád.
A vízben megmostam arcom,
Az örvénnyel megvívtam harcom,
Ölelő karod boldogan fogadott.
Kikászálódtam holt fáradtan.
Testem simogattad,
lelkem gyógyítottad.
Marasztaltál szép szavakkal,
De beköszöntött a reggel.
Mennem kell kedves,
Sok dolgom elintézetlen.
De soha nem felejtem el.
A magával ragadó örvényt.