Egymás fülébe súgott, kurta félszavak,
Hány és hány ki nem mondott gondolat.
Félvállról vett, sosemvolt érintések,
Erőltetett, komikumba illő nevetések.
Mézes-mázos, hízelgő, álszent közeledés,
Végső célja mögé látni sokszor nehéz.
Előfordul, hogy viselkedésünkkel
Önmagunkat és társunkat is becsapjuk,
Apró jeleinkkel tévútra sodorjuk.
Egyedül a szemeink azok, mik nem hazudnak,
Amiket megélünk, s az emlékek, bennük sorakoznak.
Csillogásuk lehet örömtől vagy bánattól teli,
Sokunknál a sírig tartó elhivatottságot fejezi ki.
2009. május 22.