Mellém ültem…
Arcomat keresve, tökéletes
magányomban ültem mellém,
suttogva leheletem a csöndbe;
nem láttalak tőlem sehol.
Magamba szívva létem kínjait
színébe merevedett térben,
ültem mellettem lüktető csöndben;
reánk hullott kéken a vérem.
Ahogy távolodott a végtelen,
hűltek belém a csillagok,
a szemembe száradó időben,
égtek víztelen könnyei.
Ahogy távolodott a végtelen,
magamba szívva létem kínjait,
ültem mellettem magányomban,
arcomat keresve a csöndben.
2008 május