Rózsák között a jövődet láthatod,
Kék harmat mossa lelkedről a bánatot.
Rádborul csendben a csókos halk magány,
Csillagod rezgő fényében enyhítő sugár.
Kék harmat kimossa szemedből az álmot,
Ámor rózsa láncait, előtted eltiporva látod.
Lantod reszkető húrján dalol az ének,
Olvadó szíved forró csók hevével ébred.
Jégharmatú virágok szirmai olvad,
Illatuk tova szállnak holnap.
Sóhajba nem torkollik az éjjeli szó,
Tovatűnnek a gondok, ami jó.
Könnyáztatta fátyolod eldobva,
A jövődnek élhetsz újra.