Hajnal
Írta: szhemi Dátum: Június 30 2009 18:23:44
A
Tüzes korong feszül az ég alján,
egy új nap fénye a sötéttel harcba száll,
lassan füstölögni kezdenek a kémények,
és kemény bakancsok kopognak a gyárak udvarán.
Teljes hír
Hajnal
Csendesen lopakodik a hajnal,
ártatlan mosollyal ébresztene,
de már nem alszom régen.
A plafonon kergetem szememmel,
a beszűrődő furcsa árnyakat.
Tüzes korong feszül az ég alján,
egy új nap fénye a sötéttel harcba száll,
lassan füstölögni kezdenek a kémények,
és kemény bakancsok kopognak a gyárak udvarán.
A házmester nagyot káromkodik,
részeg tócsák a kapu előtt, valaki tegnapi vacsorája.
Vörösen karikás szeme, mérgét szikrázza
Kukák csörömpölnek rideg betonon,
minden apró nesz bekúszik a nyitott ablakon.
Nézem az ablakon át, álmos emberek, hogy sietnek,
a közeli gyár kapuja kitárul,
Távolabb vidám társaság búcsúzik az éjtől,
táncra kelnek dalt dúdolva és hangosan nevetnek.
Itt a hajnal. A tegnap vágyai életre kelnek,
bár szürkén, ködösen vonulnak az utakon.
A sarkon túl nyit a bögrecsárda,
fillérekért mérik az ócska pálinkát,
de itt nem számít, nem itt osztják az áldást.
Mennyi álmatlan éjszaka vártam már a hajnalt,
hogy tűnjenek a magány bántó árnyai,
bámulva a sötétben az alvó házak,
titkokat takaró ablak szemeit.
….és elindul a vágy az álommal karöltve,
megvívni egy új nap végtelen harcát,
látni az ébredő világ meggyűrt arcát,
mikor virágok tárják szirmaik a közeli parkban,
míg a padon felejtett sóhajok elvesznek halkan.
A fákról peregnek a levelek,
mint könny a búcsú percein,
kialudt tüzekre hull a harmat,
de ezt már nem látja szemetek.
Minden hajnal egyforma és mégis más,
csak az éjszaka fájdalma ugyan az,
mikor az álmok a fénybe foszlanak,
felriad a valóság, hogy a tegnap itt hagyott,
most megint az ablak előtt állok és nézem a felkelő Napot.