ZUHANÁS
Írta: sziszifusz Dátum: Július 02 2009 06:00:35
M

Ezüstfény mosdatta leomló hajad,
tüzes ajkad édesen
égette az életem.
Már nem bántam, ha utána semmim sem marad.
Teljes hír


ZUHANÁS


Tegnapelőtt még miénk volt a szépség
a vágyat termő éden.
Egy csókból font kötélen
ringatóztunk ketten és átölelt a kék ég.

Ezüstfény mosdatta leomló hajad,
tüzes ajkad édesen
égette az életem.
Már nem bántam, ha utána semmim sem marad.

Ám hirtelen felforrtak a fellegek,
párnánk hamuszürke lett
és csak esett, - csak esett...
Rámkiáltottál! - akkor már nem értettelek.

Zuhantam... De ott nem foghattam kezed,
egyedül kellett bírni,
tervemet sírba sírni,
mert hittem: - Rám bízod majd az egész életed.

- Szétfröccsent a vérző pocsolyasár.
Felnéztem, - csodát láttam:
Mélykék hosszú ruhában
egy kőlépcsőn ülve, - csöndben rámmosolyogtál...