Barátnak hittelek,
S azt hittem, el sosem vesztelek.
Belátom tévedtem, túl naiv voltam,
Hogy bókoló szavaid igaznak gondoltam.
Csak azon járt az eszem, kedvedben hogy járjak,
S meg nem fordult fejemben, hogy viszonzásra várjak.
Csak látni akartalak, csak ezt szerettem volna,
S mikor eljön az idő, szívem zakatolna.
Többször keltem úgy fel, hogy ez lesz az a nap,
De a sors keze ebbe mindig belecsap.
S elhittem, hogy más lesz ez az alkalom,
Álmom eső elmosta, elhinni nem akarom.
S azóta pedig számodra megszűntem,
Hozzám sem szóltál, s ezt nehezen tűrtem.
Erőt vettem magamon, s megkérdeztelek,
De úgy tűnik, téged nem is érdekeltelek.
Hadd kérdezzem tőled, miért áltattál?
Csevegésből néma hallgatásra miért váltottál?
Ebben a helyzetben nem tudom, mit tegyek,
Ha elvesztettelek, mit tévő is legyek...