Titkos imádat
Írta: Ayame Dátum: Július 02 2009 08:59:45
A
Talán az űr másik oldalán pillantottalak meg,
Talán csak a Szaturnusz gyűrűjén,
Amint elgondolkodtál a jövőn,
Vagy csak szemed tiszta tükrét vetítetted a végtelen űrre.
Teljes hír
Titkos imádat.
Talán az űr másik oldalán pillantottalak meg,
Talán csak a Szaturnusz gyűrűjén,
Amint elgondolkodtál a jövőn,
Vagy csak szemed tiszta tükrét vetítetted a végtelen űrre.
A nap sugarai világították meg arcodat,
Amint nagy becsként felé fordultál,
És ő áhítattal melegítette arcodat,
Majd elfordulván tőle tovább sütött rád megingathatatlanul.
Hosszú hajad, a tiszta vizű tavak csillogásával intett búcsút,
Ahogy lépteiddel a poros utat tisztelted meg,
A virágok feléd fordultak,
S irigyen virítottak tovább.
A szél láthatatlan érzéki tánccal simogatott,
Minden érintésében csodálat, és odaadás,
Fűszálak nyújtózkodtak az út mellett,
Csak hagy érinthessék lábadat egy pillanatra.
A sötét felhőket gyilkosan szúrta keresztül a nap,
Ne téveszthessen szem elől, sugaraival továbbra is imádhasson,
A szél féltékenyen nézte a pillangókat, amint azokat ujjadra engedvén
Rájuk mosolyogtál.
Milyen ostoba társaság,
Hisz tudják mind az övék, soha nem leszel tán,
Csak ostoba versengéssel küzdenek érted,
Pedig tudják szíved nem olyan ékes, mint te magad.
Hisz szíved ékjét már rég elporlasztotta az idő,
Semmissé tette, hogy mást se szerethess,
Gyönyörű élettelen bábu,
Ez vagy csak te már.
Meghalnék egyetlen érintésedért, ha tudnám,
Szíved újra dobog,
Értem dobog,
Lelked megint élőként ragyog.
Csupán egy földi halandó vagyok,
Nincs semmilyen kincsem,
Csak egyet adhatok,
A fele szívemet halottad helyett.
Hogy velem élhess,
Hogy szerethess,
Ne csak lásd, hogy imádattal fordulnak feléd,
Te is imádattal fordulj feléjük.
Ne legyen többé a titkos imádat a tiéd,
Oly nyilvánvalóan tudd,
Hogy az fájjon, édesen gyötrődj,
Éledj fel, és teljesítsd álmunk!