mint tigris szomja úgy él bennem
az első tekintet, szőkén, hatalmasan
nyújtózkodva ott hevertél előttem
teli torokból most is hallom hangom
- a Balaton! – a Balaton!
mikor először hozzád ért vézna testem
lágyan csókoltad bőröm és lelkem
csaltál magadhoz, mint édes kedves
tudtad, hogy örök lesz ez a szerelem
- ó Balaton! – ó Balaton!
ki felejtené el drága ölelésed, kedves
anyám ölelt így, ha sírni volt kedve
melegen lágyan hogy én is sírtam vele
szerelem ez, az éjt adó végtelenbe
- Balatonom! – Balatonom!
ám egyszer láttam haragot szemeidbe
miért haragudtál ki bántott meg ennyire
te is mint én törvénynek élve hányódunk
természetnek, embernek kénye – kedvére
- Balaton! – Balaton!
mikor búcsúzni kell, csak rohannák el
ne lássad könnyeim, hogy mennyire fáj nekem
mégis lemegyek a partra hozzád
s megcsókolom könnyes arcod
s, ha vonatból nézlek, kérlek, mosolyogjál
- drága Balatonom!