Múzsák, ha találkoznak
lidérces éjszakákon,
nem ad nyugalmat az éj,
agyukat nem fedi jótékony fátyol.
Érted élek, vagy belőled,
ki, kinek fogja kezét?
Megfejteni úgysem tudod,
s ne is kutasd miért.
Egymás agyába marva,
keresik, mi megfogható,
örömöt szül-e a bánat,
ez ma még nem tudható.
Agyuknak zúgó kattogása
hallatszik messze földön át,
létüket egy csokorba fonja,
a remény, a rég látott barát.