Csendesen hunyt el az asszony,
Könnyet bánatot hagyott,
Temetésén százan voltak,
Sok-sok koszorút kapott.
Mindenki nagyon kedvelte,
A férje meg imádta,
Mintaházasságban éltek,
Egész falu csodálta.
Fejfáján egy márványtábla,
Érzést jelent, kedvesen,
Aranybetűkkel ráírva,
Nyugodjál Te békében.
Férj a hagyatéki után,
Csaknem agyvérzést kapott,
Mert a neje a számára,
Egy gombostűt sem hagyott.
Vésnökkel ment el a sírhoz,
Átírták a szöveget,
"Addig nyugodjál békében,
Míg utánad nem megyek."