Leszáll az est.
Vihar közeleg.
Sötét felhők
Gyűlnek fölénk.
Komor hangulatom,
soha ki nem mutatom.
Csak ők jelzik csöndben,
a viharsereg ott fenn.
Jön feltartózhatatlanul,
Ijesztőn ránk tornyosul.
Reszketve kucorgunk,
Megérkezett haragunk.
Ádáz harc dúlt ott fönn,
Összecsapott csók és könny.
Víziónk csak mi látjuk.
Megszoktuk. Imádjuk, s nem bánjuk!
Éjnek idején
A Telihold egén.
Színes képek kúsznak
A felhőkkel Nyugatnak.