MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN
I.rész
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejött,
Mit a kiegyezés hatvanhétben kieszközölt.
Hatszázezer négyzetkilométer területen,
Harmincötmillió lakos együtt élni kénytelen.
Ezzel Európa harmadik nagyhatalma lett,
Oroszország és Németország előzte meg.
A területi nagyságát figyelembe véve,
Egyedül csak Oroszország kerül elébe.
Egymilliós hadsereget tarthat készenlétben,
Több mint tizenkét nyelvet beszél népessége.
Egyre erősödnek a nemzetiségi mozgalmak,
Az önálló nemzetállamokért síkra szállnak.
A birodalom külpolitikájának főbb irányelvét,
Meghatározza a némettel kötött szövetség.
A monarchia érdekei így háttérbe szorulnak,
Alá vannak rendelve a nagy európai céloknak.
A kilencszáztizennégyes, júniusi merénylet,
Miben halálát lelte a trónörökös főherceg,
Csepp a tengerben, mondhatni semmiség,
Mégis beindította Európa hadigépezetét.
Hadat üzen német ösztökélésre a Monarchia,
Melyet már rég ugrásra készen várt Szerbia.
A nagyhatalmi, szövetségi rendszerből ered,
Az egész földrészen megszólalnak a fegyverek.
Csak azt ne higgyük ez egy pisztolylövés miatt,
Hisz a nagyhatalmi erők területeket akartak.
A hirtelen felindulás igazából szóba nem jöhet,
Merénylet után egy hónapra ment a hadüzenet.
Ferenc Ferdinándot még a kutya sem szerette,
A birodalom egy csepp könnyet nem ejtett érte.
Hogy valójában mi lehetett mégis ennek az oka,
Azt a történelem a mai napig erősen taglalja.
A huszonnyolcadikai osztrák hadüzenet után,
Általános mozgósítás fut végig a Monarchián.
Pár hónap leforgása alatt most már kialakul,
A szemben álló felek közt ki kivel visel háborút.
Ekkor a Központi hatalmak „zászlai alatt”,
Németország, Ausztria, Magyarország haladt.
Későbben melléjük áll: Bulgária és Törökország,
Közösen állítva: közel huszonhárommillió katonát.
Szemben az ANTANT szövetségi hatalmak,
Oroszország, Franciaország mankója Szerbiának.
Valamint Nagy-Britannia és Olaszország,
Az USA, Japán, Románia, Görögország,
Belgium, Portugália és Montenegró,
Katonáinak száma több mint negyvenmillió.
Mi értelme lehet a féktelen öldöklésnek,
Hacsak nem a nagyhatalmi törekvések.
A Monarchia össz katonai lélekszáma,
Hétmillió-nyolcszázezer főt számlála.
Ebből a mozgósított magyar hadsereg,
Cirka kétmillió ember a frontra vezényelt.
Ezerkilencszáztizennégy, július vége,
Beindul a halálgyár a háború kezdete.
Felgyorsult iramban száguldó események,
Röpködnek a felelőtlen hadüzenetek.
Az oroszokkal kesztyűt váltunk augusztusban.
Anglia és Franciaország is ellenünk van.
Huszonkettedikén Belgiumnak üzenünk hadat,
A kiszélesedett frontvonalon tartjuk magunkat.
Az Uzsoki-hágon át az oroszok betörnek,
Szeptember végén hazánk területére lépnek.
Októberben meghal első Károly román király,
Helyét elfoglalja a trónon első Ferdinánd.
Év végén a monarchia bevonul Belgrádba,
Országunkból az orosz vissza van szorítva.
Kilencszáztizenöt, január huszonhetedikén,
Az orosz hadsereg újból magyar földre lép.
Tizenöt, február ötödikén ellentámadunk,
A Kárpátokban beássa magát csapatunk.
Március végén az oroszok csatát nyernek,
Vége a rég ostromlott Przmysli erődnek.
Így Galíciában az első hatalmas veszteség
Az erődnél fogságban százhúszezer honvéd.
Majd birodalmi siker következik áprilisban,
Az orosz erők hazánkból újfent kiszorítva.
Május huszonharmadika jön az olasz hadüzenet,
Csapataink jó része most az olasz frontra mehet.
Magyar vitézi virtusunk, nemzeti erényben,
Doberdó ott él minden jóérzésű emberben.
Két hosszú évig tartottuk e húsdaráló frontot,
Közben százezrek vére áztatta a fennsíkot.
Az első csata vesztesége harmincötezer fő,
Tizenötezer ember ebből a Monarchiát érintő.
Ezek után új döntést hoz József főherceg,
A magaslatra magyar egységeket vezényel.
Egy hónap teltével a második isonzói csata,
Kegyetlen ágyútűz után, az olasz öldöklő rohama.
Harmincezer olasz halott, nálunk huszonötezer,
A doberdói fennsík véres mocsárban hever.
Hős magyar fiaink a veszteségek ellenére,
Szilárd falat alkotnak a gyilkos ütközet hevében.
Se vége se hossza az értelmetlen harcoknak,
Sikerekkel, kudarcokkal tovább folytatódnak.
A vén kontinens könnyezve szemléli a helyzetet,
Mily kegyetlenséggel ölik egymást a nemzetek.
Vége az első résznek.
Budapest, 2009. július 04. Albert Ferenc