V-06 A SZIVÁRVÁNY PÁVA VERSES MESÉJE
Írta: nappalyazat Dátum: Július 07 2009 11:01:34

---

H

Madárka repülne tova,
de a csiriz fogva tartja,
mit kikentek az oszlopra.
Hiába emelkedik szárnya,

---

Teljes hír

---

V-06

A SZIVÁRVÁNY PÁVA
VERSES MESÉJE

Madárka repülne tova,
de a csiriz fogva tartja,
mit kikentek az oszlopra.
Hiába emelkedik szárnya,
bizony irritálja.
Hosszú nyakát megfeszítve
libben az éj a szép fenség.
Majd eljő az én időm még
-gondolja.

Felvette hálóruháját az est
és mesét néz.
A szomszéd faluból
idesereglett harkály koma
is aluszik már a fán, már
senkit sem háborgatván.
Tarka kislányruhás tavasz.
Vidáman száll az esti
félhomályban a pernye-
A kandallóba apa gyújtott be.

Alszik a krokodil is éppen,
madár-ebédről álmodik tán,
szája tátván.
Álmában nagyot harapván.

Kukurikú-így a kakas,
szemétdomtetőn kikandikál.
Virágos réten hallatszik
a dallama éppen.
Teli a gyomra, az bizony lehúzza.
Nem épp az ifjúkora már,
Megkopott csőre nagy lármát csinál.

Mi mindent összeborzolt a tél,
hóbuckák alatt.
Most virág nyílik romhalmazon,
nektárért jött a bátor vándor,
Szivárvány hajnalon.

Csiga útja girbegurba,
erdőszélen, levélkéken
átsuhan az álom.
Ő is alszik éppen
csillagok tüzében,
Holdnak fényében,
árokpart tövében.

Manók repkednek,
szentjánosbogarak
szárnya világít a sötétben.
Levágott fű illata száll.
Már alig madár,
inkább lepke száll,
Szinte észrevétlen ,
de véget ér a nyár.
Jégcsapok jönnek.
Jobban örülünk az esőnek.
Szitakötők röpködnek.

Krokodil vidáman integet:
Itt a kikelet.

Mint madár a fészkén,
végre hazatalál az álom is már.
Mint madár szárnya fiókáira,
úgy borul az est szárnya le
a tóra, mezőre, erdőre.
Kis ház kéménye bátran füstöl.

Mint madár a fészkén,
végre hazatalál az álom is már.
A nappal már messze jár.
Sok utat bejárt girbegurba
faluszélen patak vizében
nézi magát a nyári álomkép éppen.

Szárnya suhan,
vígan ural,
szivárványszínével,
Napkacagás-sugarával
lenéz téged az éjjel
szép madara éppen.
Lekésted a produkciót,
alszik már a páva,
csodaszép ruhája,
kiterítve várja a hajnalt.

Hajnalpír kél,
ha tavasz jő,
épp csak a szárnyát
rebegteti ő ,máris
száz a kérő.
Mezőszélen impozáns tér,
templom dallama száll feléd,
mint lusta kérő nyúlik a nyár
a nagy madár.
Félő mégis egyedül marad ő,
hiába száz a kérő,
de hát mindhez túl szép ő.


Páva alszik ám lám
a dinoszauruszok
levél-nyomában.
Mindent betakar a hajnal.


Hattyú Hajnal
frissen kel a Nappal,
És mindenkit
megvígasztal.

Gondolkodik
az okos cinege nagyon,
Miből lenne a nagy vagyon,
melynek csudájára
járnának hetedhét országon,
és odafigyelnének a barátok.




Dacos, dölyfös madárka,
nincs párja a határba.


Itt van már a viziló,
nem kell néki vizi-ól.
Inkább büszkén lépked a partra,
ha a mama is így akarta.


A páva a kismadárral,
megható jelenet-
Biztos egy magot elemelt.

A hőscincér
pár nélkül
mit sem ér.

Fa tövében Béka
Borbála vacog
éppen,
sállal a nyakában.

Csip-csirip-
mondja a kismadár
Majd tovaszáll.