Ébred? hajnal
Írta: Heather Dátum: Augusztus 26 2007 19:32:11
...ahogy egymás derekára fonták kezük,
úgy öntötte el a vágy az eszük,
Teljes hír
Bár lenne mindig hajnal...
mely ébred? arannyal köszöntené az éhes szeret?ket.
Kik egész éjjel egy bársonyos mez?n feküdtek,
s feledtek mindent...
mindent, mi el?ttük volt...egész éjjel nézte ?ket a hold...
El?ször azt hitte, látott ? már ilyet...
de hamar rájött, tévedett...
Látott már szenvedélyt, szerelmet, csókokat,
de ilyen éhes izzó bókokat...ilyen ölelést... csak ezt az egyet.
Nézte ?ket...
ahogy a szeret?k csak egymásnak éltek, egymásnak és a szenvedélynek...
s míg tartott az éj, a holdsugár irigyen simogatta ?ket...
Tán egy pillanatig lett volna helyükbe,
hogy ? is újra és újra átélje a tüzet, mit szítanak...s mit adnak épp a pillanatnak.
De nem lehetett...így hát csak lesett...
Szórta sugarát...nem tudta mit tegyen...
Elbújjon? Elmenjen?
Maradt...nézte ?ket...
...ahogy egymás derekára fonták kezük,
úgy öntötte el a vágy az eszük,
s nem tör?dtek semmivel...senkivel, megsz?nt minden, elt?nt a világ...
...az ölelés... a végtelen izzó rángás után...
mintha béke szállna le, örökre erre a földre.
Hajnalig nézte ?ket...figyelte az alvó szeret?ket...
Majd jött a hajnal s bevonta ?ket izzó naranccsal.
a hold szomorúan ment el...
Sápadt fényét maga után húzta... magával vitte a képet,
örökké ?rizte magában a szépet.