Semmit nem bánok,nem siratok...
Minden múló,mint virág melyet szétfúj a szél,
Elhervadva az Ősz hidegében
Tudom,fiatal már nem leszek soha én.
Szívemnek verése nem olyan mint a régi...
Túl hamar vándorolni kész.
Útra újból,újból készül
A rétnek régi metszete soha nem fog hívni még.
Lassan,kivánataimban fösvénykedek...
Mindent éltem,álmaim valósága volt az élet,
Mint egy rózsaszinű táltost
Meglovagolni érdemes,a fiatalság reggelében.
Mind kivagyunk téve az elmúlásnak...
Az élet szépét átélve,mondhatjuk:Nem volt hiába,
Azért jelenben,áldott legyen ott hol vagyunk,
Hogy élünk s az utunk végén, a halál kaszája.