Bejártam a világot, nagy utazó vagyok,
A Nap mégis legszebben szép hazámban ragyog.
Jó, hogyha elmegyek, s más tájakat látok,
Minél messzebb megyek, haza annál jobban vágyok.
Szlovákiában a hó szép fehéren ragyog,
Csak úgy mint a Mátrában, sínyomokat hagyok.
Lengyelország hegyein szentmisét tartottak,
Majdnem olyat, mint nálunk, a Nagytemplomban szoktak.
Romániában a patak olyan szép tiszta volt,
Arcom előtt mégis a Zagyva vize folyt.
Horvátországban a tenger sok hullámot ejtett,
De oly szépet, mint a Balaton, magában nem rejtett.
Ausztriában a Schönbrunn - i nagyon is szép kastély,
De nem olyan, mint Keszthelyen akárcsak egy estély.
Németországban a sör elég jó citromos,
De nem olyan mint itt az Aszú, három puttonyos.
A franciáknál a baguette nagyon finom, puha,
Még sincs olyan illata, mint amit itt csinál anyuka.
Belgiumban a csokoládé azt hittem finom lesz,
De a magyar Boci csokin semmi túl nem tesz.
Angliában a sok park olyan nagy és tágas,
Nem hasonlít a Margit szigetre, mert az szép és társas.
Magyarország a legjobb, még akkor is, ha nem az,
Olyasmit jelent nekem, mit egy utazás sem ad.
Mert az egész csak egyre jó, emlékeket az ád,
S megtanulod jobban értékelni hazád.
Mert " A nagy világon e kívűl nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell!"