Mikor a nap lármája véget ér,
Csendesült, némult szilaj utcákon,
Nyugalom fátylát teríti az éj.
Fáradtságom jutalma az álom.
Csendesen virrasztva még hevesebb
A feszült órák láza, olykor
A tétlen éjben sajgóbban lángol
Az emlékek vándorlása bennem.
Álom álomra gyűl, vágy tör s nehéz
Idézet kutat a múlt kockái közt.
Az arcomba néz némán a tükör,
Kioldva létem hosszú tekercsét.
Olvasom mi volt. Életem ez a könyv.
Lapozom. Képek állnak köröttem,
Öröm, bánat, sírás, de semmi könny
El nem mos egyetlenegy betűt sem.