Csillog a harmat, verőfényes reggel,
Hajnali harangszó, a madár is csilingel.
Ragyog a nap, az eső elered,
Bú köszönt mindenkit e gyönyörű reggelen.
A temetőben sok virág egy friss sírra téve,
Egy szerelmespárt gyászoltak bosszút félretéve.
Ezernyi könny között visszaemlékeznek,
Miként bántották a két szerelmest.
Egy bálon történt, épp keringőztek,
Mikor a két fiatal pillantása egymásra tévedt.
Szerelem első látásra, ők voltak a példa,
A fiú felkérte a leányt, táncba hívta.
Azután sokszor találkozgattak,
Átadták magukat az elmélyült szavaknak.
Egymásért éltek, a szenvedélyes csókoknak,
Egymás közelségéért áldoztak napokat.
Kiderült a titkuk, szétválasztották
Őket családjuk, kik utálták egymást.
Egy hajnali reggelen együtt megszöktek,
S egy kihalt patakpartra vetődtek.
Tudták hamarosan megtalálják őket,
Egyetlen út maradt hol még együtt lehetnek.
Egy elhagyott ferde penge, ez hozta vesztüket
Összebújva, ennyit tehettek értük az istenek.
A szülők bánták tettüket, de már hiába,
A két fiatal belépett a halál oltalmába.
A hófehér síron néhány fekete rózsa,
Emlékeztetve minket e két halandóra.