A vihar elmulott,hevesen
Barátaimból sokan már nincsenek,
Húsz év után visszatérve
A hideg szél maradt meg.
S hivjak valakit? Pillanatát kinek nyújtsam át,
Hogy még élő vagyok s létezek
Verdeső madárként kinek szárnya fából...
A malom csak zakatol a régi búzáról.
Senki nincs ki felismerne,
Minden jelen,s felejtve vagyok én.
Volt házunk,othonom az áldott
Porként, elhurcolta a szél.
Ez vagyok,ki faluból indult...
Poétaként ismerjenek most,
Voltam valaki,régen
Anyám tanitónő, mondta a szépet ott.
S egy rebellista felkelőt,
A világra hozott.
Hogy nem ismernek fel,
Eszed szavára hallgass.
A haragot tegyük fére hát,
Egy új fényű generáció jött létre
Lennebb mész,elvesztődsz,
De lelkedben húzod a régi falusi igát.
S eljő az este lassan
A jókedv megmaradt a falunak porában.
Kúrjongató hangok,ifjú forró vérük
Értelmetlen szavak versmondásom üress,mondom én...más világ.
Majd ha a vihar múlik
Ha nem lessz gyűlölet,emberek között
S meghal a szomoruság,hazugság
Áldozatot hozva akkor...elköszönnék,és hallgatnák.