A síró hangú kék éjszakában arcod
messzi hideg hold fényében megbújik
s én ébren álmodom fűszeres hangod.
Kitárt ablakomon át szökik világra
a vágy,mely ágyam szélén ült konokul
téged várva széttépett hittel, hiába.
Az éber kín, mint titkokat rejtő szirom
úgy ölel át, s lihegi számmal
hiányod, jöjj el -szinte fáj- úgy akarom.