Megtisztulás
Írta: HAN Dátum: Július 11 2009 05:00:42
H
Csöndes éj, fürdőzöm a Hold sugarában,
Szelíden néz rám és csak mosolyog.
Tücsök szimfónia szól az éjszakában,
Minden olyan nyugodt és boldog.
Teljes hír
Megtisztulás
Csöndes éj, fürdőzöm a Hold sugarában,
Szelíden néz rám és csak mosolyog.
Tücsök szimfónia szól az éjszakában,
Minden olyan nyugodt és boldog.
Lassan feltámad a szél, enyhe szellő,
Csak ki fuvallat egy-kettő elszáll.
Csakhamar elcsendesül, megnyugszik ő,
Megmozgatta a fűszálakat és továbbáll.
De bárcsak tovább maradt volna,
Bárcsak a fűszálakat tovább ringatta volna,
De ő már vissza sajnos nem térhet,
Mert a helyét átadta a viharfelhőknek.
Zeng , villámlik, minden tücsök elnémul.
A Hold reszketve kinéz a felhők mögül,
Látja hogy a viharos szél mindent lerombol,
Fát, oszlopot, házat, mindent körös-körül.
És eljön a vég, kiadja magából lelke súlyát,
A hideg esőcseppek gyorsan hullnak alá,
És ütik, bántják, elverik az ember fiát,
Az eső mint egy hatalmas függöny körbezár.
Nem látsz semmit sehol, csak ázol és fázol,
Reméled, hogy megkönnyebbül és továbbáll.
De a vihar még marad, tovább tombol,
Míg megszabadul terhétől, és könnyedén elszáll.
Ezt látván a Hold, félve bár, de előbújik
Megnézi a pusztítást, amit a vihar okozott
Előbújik s a fénye vigasztal mindenkit
Megszárítja bőröm, mi annyira elázott.