Az Ősz száraz leveleit szétfoszlatta,
Hullóak,s a tó felszinén inni készek.
Mintha rozsdás lepkesereg lenne ott
Haldoklóak,s onnan csillagokba repülnének.
Szeretem az estnek csendjét,
A föld, úgy a szívem közzelében van.
A nyírfák pendelyét a szél emeli
Vállukra,magasban.
Lelkemben, völgyben nagy most a hüvösség
Az alkonynak lilás tengerén,
A kertünk szélén susogást én hallok
Mint távolodó,csilingelő...hírt hozó őszi zenész.
S elméjedve a gondolatban ilyen friss nem voltam soha,
Nem hallgattam testem mit mond...
Oly jó lenne szomorúfűzként
Viz tükrében legyek, hajladozva.
Mosolygok...képzelem magamat hol repülő madár sereg
S a Hold, szemeimben virítson.
Ó,ártatlan lélek...kis olcsó öröm,
Mást ne is kivánjak,csak erőssen szeressek.