Örök harc
Írta: piedone Dátum: Július 11 2009 07:52:33
A
A hívó fény, néha még felragyog...
Megborzongok, fázósan, remegve,
A semmi felé, tétován ballagok.
Teljes hír
Örök harc
Igazgyöngyként pereg lelkem minden könnye...
Mozdulatlanságba dermedt, fagyott csillagok...
Tűz-óceánok tékozló kegyeltje,
Kitaszítottként, lassan hamvadok.
Belevész minden a sűrűsödő ködbe...
A hívó fény, néha még felragyog...
Megborzongok, fázósan, remegve,
A semmi felé, tétován ballagok.
A titokzatos jövő már szívembe döfte
Holnap zálogául a rideg jégcsapot.
Az eljövendő sorsomon merengve,
Körbezárnak őrjöngő angyalok.
Mint köröző sasnak, ha megszakad a röpte...
Mintha felcserélődnének az évszakok...
Fenyegető káosz tör az életemre,
Ellenfél néki, én már nem vagyok!
A megszokott világot újból arcul köpte,
Útravalóul, ugyan mit hagyott?
Mi a jó válasz a páni félelemre?
Felveszem a kesztyűt.Újra harcolok!
2009-07-11.