Minden érzékszervemet hatalmadba veszed,
Nem nehéz szeretni, te csábító fekete
Könnyen leszel az ember végzete
Zene füleimnek a reggeli fortyogásod hallgatni,
Mikor, látlak közeledni felém kínálkozva,
Bőröm is megbizsereg borzongva,
Nyelvem, hogyha hozzád ér feldúlt szenvedéllyel,
Gyönyörrel mondom: -imádott feketém,
Mindig csak, csak léted élvezném!
Őrült, vad szenvedélyemmé lettél mostanra már,
Izgat a közelséged, ízed, illatod, mindened,
Lehangolt és bús a napom nélküled.
Fekete bódulat, károsan ható keserű bűbáj, szeretlek!
Belőled is megárt a sok, nem könnyű megállni,
Hogy az életemből ki tudjalak örökre zárni…