Távol van minden jó barát,
A sok móka, öröm, viaskodás.
Hogy miért?
Mert eltűntek együtt a tömegben,
Messze, nagyon messze innen tőlem.
Itt vagyok magam elé meredve,
Magamat a magánnyal fedve,
Nem hullajtva könnyet senkiért,
Ők sem tették, én mért tenném?
De egyedül mire megyek?
Semmire, ez most lényegtelen.
Az egyedüli cél itt lent:
Dermeszd kővé szívedet, hogy kemény legyen!
Én is ezt teszem,
Kiölöm az érzéseket,
Hogy szívem örökké védett
Jéghideg rózsa legyen!