Merre jársz?
Az erkélyen álldogálok,
A párkányra támaszkodok,
Tekintetem a csillagokon gyönyörködik,
Eszem csak körülötted forog.
Hol lehetsz éppen?
Kinek az illatát szívod be éppen?
Melyik ház udvarán haladsz át?
Mikor jössz ide hozzám?
Mélyen lélegzem be az éjszaka friss illatát,
Oda képzelem a tiédet is,
Ajkamon halovány mosoly játszik,
Képzeletem elszárnyalni látszik.
Bárcsak az én házam előtt álldogálnál,
Más illata helyett enyémet szívnád,
Kezed az enyémet fogná,
Milyen szép álom válna valósággá!
Meglátom a sötétkék égen a kerek holdat,
Szívem nagyot dobban.
Emlékszem még, mikor egy teliholdas éjszakán nálam jártál,
S reggelig maradtál.
Nem bántam meg azt az estét soha.
Csekély boldogság jutott nekem,
De amíg tartott csodás volt.
Azóta is visszavágyom azokat az órákat.
Egymás karjában,
Lehunyom szemeimet, s szinte látom:
Ott fekszünk ágyamon, s nem eresztjük el egymást,
Naivan azt gondoltam örökre enyém vagy.
Fellegekből a mély gödörbe,
Ide jutottam én egy éjszaka alatt.
Büszkén emelem fel fejemet,
Érzelmeimet kár tagadni, nyitott könyv vagyok számodra.
Lemondóan sóhajtok fel,
Hűvös van már, bemegyek.
Bebújok a takaró alá,
Fejemet a hideg párnára teszem.
Testem fázik, lelkem reszket.
Vágyom a melegségedre,
Vágyom rád,
Hívnálak, de nem tudlak.
Áruld el merre vagy!
Utánad megyek, és visszahozlak!
Kellesz nekem, nem bírom nélküled,
Légy újra velem, kérlek!