Sötétség és magány
Írta: hitomi_chan Dátum: Július 14 2009 06:20:34

---

A

Sötétség és magány,
Öröm és boldogság,
Két külön világ.

---

Teljes hír

---

Sötétség és magány

Sötétség és magány,
Öröm és boldogság,
Két külön világ.

Magányos vagyok,
De boldog is,
Mondjátok meg, hová tartozom!

Igaz is, honnan tudhatnátok,
Nem ismertek egyáltalán,
De ezen nem csodálkozom.

Mégis fáj, hogy magányos vagyok,
De boldog is, hogy nem látjátok
Fájdalmas könnyeim záporát.

De lassan úgy is elmegyek,
Minden mindegy már nekem,
Most annak szólok, akit szeretek.

Az élettől boldogságot alig kaptam,
Gyötrelem volt így élni,
Egymagamban.

Senki sem szeretett igazán,
Csak mindenki megjátszotta
Előttem magát.

Hogy ne legyek szomorú és magányos,
Elhitették velem,
Hogy van miért élnem a világon.

Miért csinálták ezt, csak tudnám, miért,
Hisz hasztalan volt az egész,
Az életem így is a semmibe vész.

Igen. Érzem már,
Mennem kell egy jobb helyre,
Ahol talán boldog lehetek.

A hideg penge szívembe
Fúrja magát,
Végre!

Elmém nyugodt, körülöttem aggódó emberek,
Miért teszik magukat még mindig,
Miért pont most aggódnak értem?

Tizenöt év alatt egyszer sem láttam,
Hogy törődnének velem,
Miért pont most aggódnának miattam.

Nem. Nem kérek választ rá,
Fölösleges lenne
A vég pillanatán.

A világ lassan homályosul,
A penge hideg érintése
Eltűnik nyomtalanul.

Szívem lüktetése abbamarad,
Élettelen testem porba zuhan,
S szememből az élet gyorsan elillan.

Hirtelen, mintha szárnyam lenne,
Emelkedni kezdtem egyre feljebb,
Egy sokkal jobb helyre.

Élettelen testem egyvalaki
Zokogva ölelte,
Hallva keserves sírását egyvalamit mondtam a semmibe:

Egyvalaki mindig is szeretett.
Miért haltam meg,
Ha viszont szerettem?