Emlékszel még
a nyári délutánra,
mikor megleltük
ezt a kispadot?
Mikor a szívünk
sarkig volt kitárva,
és egy bárányfelhő
az égen ballagott.
Kék volt az ég
míg itt ültünk mi ketten,
erzsébet-kerti
kis platán alatt.
Én emlékszem még,
oly’ szerelmes lettem,
hogy ki sem hevertem
a negyven év alatt.
A kis platán
mára nagy fává érett,
emlékeimet
még ma sem hagyom.
Látod, hogy milyen
rövid ez az élet?
Őszen üldögélek,
most itt a kispadon.