Csillagos égbolt alatt vágyak tengerén
vonaglik a szenvedély,
mely szerelem lángjain elevenen ég.
Eleven tűz játszik lüktető testén.
Édes fájdalom, mi mérgezi,
gyönyörű láz, mi felégeti,
marja, s egyszersmind élteti.
Halhatatlan szívvel szeret,
feladhatatlanul kutat és keres,
s ha rád lel, nincs, mi gátat szabna,
forr a vér, s utat tör a szabadba.
Simogató bilincs minden érintésed,
súlytalan lánc kísérő tekinteted.
Szerelmed börtönében végleg megpihennék,
onnan a világba ki többé nem vágynék.
Te vagy az élet, mi kell, mit vágyom,
fény, boldogság, valóság és álom.
Ne múljon el! Olyan egyszerű, szeretsz, szeretlek,
nem kell tudnunk, miért? nem kell választ keresned.
Tudatlan, mégis bölcs és gyönyörű érzés,
ritka kincs, egyedi. Rémisztő és félénk.
Érzéki szövetség ez, olykor vad csaták sora;
hosszú úton, titkos ösvényen vezet, nem tudni, hova...
Fogd a kezem, ne engedd el! Soha ne engedj el!
Engedd, az olthatatlan láng felemésszen!