MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN
III.rész
Kilencszáztizenhét, augusztus tizennyolcadika.
Tizenegyedik kísérletét teszi az olasz Cadorna.
Közel négy hétig tart a mostani isonzói ütközet,
Az olaszok bevetnek ötezer-hétszáz löveget.
Hatszáz zászlóaljnyi katona a harcvonalban,
Szemben a Monarchia kétszáz zászlóalja.
Döntő csapásra készül a feldühödött olasz,
Siker nem koronázza öldöklő ádáz harcukat.
A teljes frontvonalon őrült a vérengzés,
Ötvenezer halott, százötvenezer sérülés.
A Monarchia most húszezer főt vesztett,
Negyvenötezer sebesült harcképtelen lett.
Augusztus huszadikán lemond a kormányfő,
Eszterházy Móricnak e posztból elegendő.
Utódja a bársonyszékben Wekerle Sándor,
A Negyvennyolcas Alkotmány Pártból.
Szeptember tizennegyedikén az oroszok,
Kikiáltják az új Orosz Köztársaságot.
Krenszkij lett a csapatok főparancsnoka,
Novemberben győz a bolsevikok forradalma.
Előtte két héttel október huszonnegyedikén,
A központi hatalmak közös döntéseként,
Mivel orosz támadástól nem kellett tartani,
A haderő jó részét át lehetett csoportosítani.
Isonzónál általános támadást indítanak,
Az olasz csapatok teljesen összeomlanak.
Caporettónál a heves tüzérségi művelet,
Megfutamította az egész itáliai sereget.
Az összehangolt támadás eredménye,
A Monarchia a Piave folyóig hatolt előre.
Az egyesített csapataink és a németek,
A folyó vonalán védelmi vonalat építenek.
Két oldalról hétezer löveg ontja a tüzet,
Szólnak a géppuskák és a kézi fegyverek.
Szemben áll egymillió-kétszázezer ember,
Közülük nem ér haza, több mint hatvanezer.
Az oroszokkal közben béketárgyalások folynak,
Decemberben jött a hadüzenete az USA-nak.
De egy hónap múltával január nyolcadikán,
Wilson elnök konkrét békejavaslattal előáll.
Kilencszáztizennyolc, január huszonötödikén,
Kormányválság a magyar parlament küszöbén.
Lemond Wekerle Sándor, de Károly király,
Megbízza, így feláll az új Wekerle kormány.
Márciusra keleten, a központi hatalmak,
Romániára oly hatalmas erőt gyakorolnak.
Minek hatására a demoralizált egységek,
Megadják magukat és leteszik fegyvereiket.
Június tizenötödikén a nagy katasztrófa,
A Piave folyó szakaszán megindul a csata.
Farkasszemet néz százhuszonhat hadosztály,
Tizennégyezer-négyszáz löveg betöltve már.
A levegőből bombát ont nyolcszáz repülő,
Elviselhetetlen a félelmetes, őrült hangerő.
A németek indítják a harcot Dél-Tirolban,
A Piave folyón átkelve támad a Monarchia.
A biztos halálba rohanva, ordítva törnek előre,
A lövegek és géppuskák öldöklő vad tüzében.
A hírhedt folyón az átkelés végül sikerrel jár,
De két nap múlva borzalmas világvége vár.
Az antant csapatok ellentámadásba lendülnek,
Okozva a Monarchiának hatalmas veszteséget.
A tervezett nagy offenzívát elveszítettük,
A harctéren odaveszett ötvenezer emberünk.
Kilencvenezer sérült, huszonötezer fogságban,
Az antantnál is sok a halott és sebesültek száma.
Ők a nyugati fronton mégis nyomulnak hévvel,
Tankok és repülők biztosította nagy erőfölénnyel.
A németek ez által döntő vereséget szenvednek,
A nyugati frontról visszavonulni kényszerülnek.
a Monarchia most már békére tesz javaslatot,
De az antant átfogó balkáni offenzívát indított.
Október tizenkettedikén a parlamentben,
Tisza István bejelentést tesz egykedvűen.
Uraim „ A háborút elvesztettük” mondja,
Beszédét ezután senki nem kommentálja.
Október huszonharmadikán Budapesten,
Testület alakul Magyar Nemzeti Tanács néven.
A Károlyi párt valamint a polgári radikálisok,
És a szociáldemokraták voltak az alapítók.
Huszonnyolcadikán indul az utolsó ütközet,
A harmadik piavei csata néven lett hírhedt.
Az olasz és az antant csapatok győzelme,
A Monarchia utolsó roppant nagy veresége.
Százkilenc hadosztály egymással szemben,
Tizenháromezer löveg folyamatos tüzében,
Az olaszok áttörik, a megkövül frontvonalat,
Háromszázezer hős vérbefagyva ott maradt.
Az őszirózsás forradalom Budapesten,
Győz huszonnyolcadikán, októberben.
A parlamentben Wekerle Sándor helyett,
A miniszterelnök most Károlyi Mihály lett.
Gróf Tisza István gyilkosság áldozata lett,
Vele három katona puskagolyója végzett.
A véres háborúnak ő is felelőse, azzal vádolták,
Kivégezték az önbíráskodó, hazatérő katonák.
Ugyan a háború szinte mindenhol befejeződött,
A megvert Románia újra az antanthoz szegődött,
Mit megvásárolt másfél éve, egy tál lencséért,
Tartja markát vert koldusként, aljas jussáért.
A várva várt megszületik november hónapra,
A fegyverszünetet már minden állam aláírta.
A béketárgyalások majd csak ezután kezdődnek,
Hol diktátumokat szőnek a győztes nemzetek.
Ne tévesszük szem elől, ez miért történt meg,
Mert a nagyhatalmak erőfölényből döntöttek.
A világháború mérlege szörnyű és kegyetlen,
Elrettentésképpen, tudatni vagyok kénytelen.
A mozgósított katonák száma: hatvanötmillió,
A frontokon életét vesztette: nyolc és félmillió.
Kik megsebesültek, fogságba estek és eltűntek,
Ők összesen közel huszonkilencmillióan lehettek.
Magyarország is a háborúból ki vette részét,
Elküldte hárommillió-nyolcszázezer emberét.
Hatszázhatvanegy-ezren hősi halált haltak,
Mindez, mert így akarták az őrült hatalmak.
Közel másfélmillióra tehető mindazoknak száma,
Kik foglyok, eltűntek, megsebesültek a csatákban.
Ezeken felül a sok ártatlan civil áldozat a világban,
Ők öt millióan haltak meg a „Nagy háború” poklában.
Budapest, 2009. július 12. Albert Ferenc