RÉGEN MIKOR
Régen mikor veled voltam
Szájad, arcod megcsókoltam.
Édes volt a csók a szádban
Emlékszem rá még a mában.
Nyelves puszit adtam, kaptam
Sokszor mindig azt akartam,
Hogy leszoktam olyan nagy kár
Kérem néha, de nem adsz már.
Az ifjúság olyan bohó
Minden játék abban oly jó.
Forró vágyak, ölelések
Ma már csak az önmérséklet.
A szerelem olyan madár,
Nem tápláljuk messzire, száll.
Én maradok mindig veled,
Mert érzem, hogy szíved szeret.
ZETA