Lelken kopár mezején
Sötét kendős magány ül
Bús hangú hegedűjén
Hangosan, sir, hegedül
Hol vagy boldogság herceg?
Jöjj már el bús lelkemért
A lélekhúr úgy remeg
Szólj a fájó szívemért
Lelkem egyre, zengi csak:
Szívem kője, ha lennél
Pitvaromba hagynálak
Örökké ott élhetnél
Nem sírna a bú húrja
Elkotródna a magány
Boldogság szellő fújna
Keresztül a szív hangján…