.jpg)
Kék víz, egy álom röppen tova,
szél ha tombol, törött emlékek,
út virágai, por lepte múlt
és sietnek, akik félnek.
Csak a jég hideg, meg a szem,
egy pillantás, már homályos,
vértől ragyogó a könny,
fekete és gyászos.
Mert fáj, ha torzul a lélek,
s benne örök éjszaka lépdel,
sziklába vésett igazság,
most a semmibe vész el.