DOBERDÓ
"A Nagy háború" margójára
Doberdó a népünk pokla,
ágyúk ezre tüzét ontja.
Bomba robban, akna visít, édes hazám mért van ez így?
A frontvonal mély árkában,
belefagyva vértócsába.
Zokog az elme és a szív, édes hazám mért van ez így?
Szól a parancs, szuronyroham,
ellenségre vetem magam.
Pengém mélyen húsba hasít, édes hazám mért van ez így?
Bajtársaim sorra halnak,
semmi értelme e harcnak.
Lelkem tartja bennem a hit, édes hazám mért van ez így?
Fültépő a gránát hangja,
Mindkét lábam leszakítja.
Hadnagy bajtárs, torkom ordít, édes hazám mért van ez így?
Véremtől az idegen föld,
vörös lett, már semmi se zöld.
Otthonomból harangszó hív, édes hazám mért van ez így?
Hazatérek két mankóval,
fészkem tele nyomorgóval.
Sok éhes száj, gyötrő a kín, édes hazám mért van ez így?
Kérdőn nézek fel az égre,
magyarázat nincs semmire.
Csendes est imára szólít, … édes Isten, … mért lett ez így?
Budapest. 2009. július 18. Albert Ferenc