Csak egy csillag vagyok sok millió közt,
Csak egy aprónyi fény, felhõk fölött.
Egy kóbor csillag, mely lehullni készül,
Körülöttem lassan minden elsötétül.
De még ragyog bennem mélyen, egy kicsiny rész,
De hiába, ez már nem egész.
Rég elfeledett mesék, álmok, vágyak,
Nyugtalan, fáradt lelkekkel teli, kopott házak.
Záporban áztatott, könyörteli arcok,
Elfeledett mezõkön nyugvó holtok.
Mind vágyakoznak, egy rég elfeledett álomért,
Egy szebb ragyogóbb életért.
Csak egy csillag vagyok sok millió közt,
Csak egy aprónyi fény, felhõk fölött.
Csupán egy álmom van, még is ködben úszik végtelen,
Nem vagyok más csak egy csillag, névtelen, érzéketlen.