Meghalok-e, ha jön az Élet?
Átadom-e lelkem a kárhozat
olthatatlan örök tüzének?
Vagy lesz-e, mi enyhülést hozhat?
Méltó vagyok-e, arra, hogy
kegyeibe fogadjon ismét,
s megéljek egy szép napot,
mellette, érintve gyönyörű testét?
Enged-e majd maga mellé?
Megcsókolhatom legalább?
Ha nem is engedi, az ölelés
Minden kínt enyhítő gyógyírját...
Szeret-e még, ha én voltam
ki bántotta, nem is oly rég?
Vagy talán már csak holtan
akarja látni testem, hogyan ég?
Jól égne... Érzem... A viszonzatlan
szerelem mindent elemésztő tüze
percek alatt égetné testem porba.
S a hamvamat a szél fújja messze.